NyuszMousse konyhája

Amióta a Kisfiam ehet pékárut, igyekszem saját sütésűt nyomni a kis mancsába. Előtte is készítettem kenyeret, de a kiflit sokkal jobban szereti, abból is a csücskét, illetve csücskeit :)

Az alapreceptet a neten is megtaláljuk pl. "Nosztalgia kifliként", "Tejes kifliként", én is innen gyűjtöttem össze ötletnek még tavaly ősszel - azóta próbálgattam mindenféle reformosabb, illetve gluténmentes és laktózmentes variációkban.

Azt osztom meg, amit a legtöbben szeretnek a családban - tehát nem a fűrészpor-állagú és nagyon egészséges verziót (de majd arról is írok egy bejegyzést - hátha valaki mégis megpróbálná, szerintem érdemes). 

Az alábbi alapanyagmennyiségből a legtöbben 8 db kiflit sütnek, de nekünk jobban bevált a kisebb, kb. 50 g-os súlyú, melyekből így 12 db-ot készíthetünk.

Természetesen volt segédem is, az elkészítési időt ugyan kissé megdobja, de az élmény kihagyhatatlan :D

Hozzávalók a tésztához:

25 g friss élesztő (de porral is lehet) 

250 ml tej + 1 ek a kiflik megkenéséhez

25 g vaj (szobahőmérsékletű)

100 g teljes kiőrlésű búzaliszt

250 g kenyérliszt (sima búzafinomliszt is jó, esetleg tehetünk bele 1 kk sikért)

1 tk só (kb. 8 g)

Tipp: a só intenzitása különböző lehet, pl. a himalájai kevésbé sós, abból több kell.

Tipp: ha "csak" laktózérzékenység a probléma, akkor használjunk laktózmentes termékeket és máris működik a recept úgy is.

Elkészítés:

1,5 dl tejet meglangyosítunk és felfuttatjuk az élesztőt.

Tipp: ahogy korábban is írtam, az élesztőt morzsoljuk, a tejet pedig valóban csak langyosítjuk!

A maradék tejet is meglangyosítjuk és a vajat pedig megolvasztjuk.

Ha felfutott az élesztő, akkor egy tálban összedolgozzuk a folyékonyabb és a szilárdabb anyagokat.

Tipp: ha gépet használunk, akkor célszerű a sort a folyékonyakkal kezdeni és úgy beleszórni a liszteket, a sót. Ha kézzel dolgozunk, akkor pedig fordítva: lisztekkel kezdjük és a sóval, majd jöhet a tej, az élesztős tej és végül a vaj.

Géppel közepesnél alacsonyabb erősségen (4/10) kb. 5 perc alatt dagasztjuk be, kézzel ennek lehet akár a duplája is. Lelkes séfsegédek előnyben :D

Tipp: ha picit ragadósabb a tészta, akkor nyugodtan szórhatunk még bele lisztet - ha nem vagyunk biztosak a kezünk mértani pontosságában, úgy inkább evőkanállal adagoljuk ;)

Jól összedolgozzuk a tésztát és pihentetjük pár percig, amíg előszedjük a nyújtáshoz a kellékeket - igen, az agilis segédünk is beleszámít, bár eddig még nem sikerült nála előbb odaérnem az asztalhoz :D

A tésztát lisztezett deszkán cipóvá formáljuk és harmadoljuk (ha 8 db kiflit szeretnénk, akkor csak felezzük).

Az egységeket külön kinyújtuk köralakúra, kb. 2-3 mm vastagságnyira és négy cikkre vágjuk.

Majd ezeket is egyenként kinyújtjuk - gyakorlással már menni fog, hogy inkább a középső szakaszt vékonyítjuk, a széleket csak finomabban simítjuk át. De ígérem, elsőre is nagyon finom kifliket fogunk sütni :)

Tipp: érdemes enyhén lisztezett deszkán csinálni, de vigyázzunk, hogy ne lisztezzük túl, mert akkor a tészta nagyon csúszni fog és a felsodrása már igazán nagy kihívás lesz. 

Most jön a tészta felcsavarása. Talán jobb lenne egy videó, de azzal most nem rendelkezem - így megpróbálom szemléletesen leírni. Alulról, a széles ívről kezdjük a feltekerését, szorosan és többször előre-hátra görgetve az ujjaink alatt. Főleg a két szélét kell szépen ívesen sodornunk, hogy helyes, tompább kis csücskök legyenek belőlük és ne legyen "szúrós-éles" a formájuk.

Tekerjük fel végig. Ha szeretnénk egyenes kifliket, akkor máris tehetjük a szilikonos papírral bélelt sütőtálcára, ha inkább íveset, akkor formázzuk igényeinknek megfelelően és úgy helyezzük a papírra. Ez már gyerekjáték :) kivéve, ha a kedvenc sütőpajtink még utolsó simításokat végez a kifliken :D De lehet én értem félre és csak a tészta rugalmasságát ellenőrzi nyomkodással ;) Ha szépen kiraktuk a nyers kiflikkel a tálcát, akkor melegítsük elő a sütőt 200 fokra, alsó-felső sütésen. A kifliket nem szükséges letakarni, nyugodtan pihenjenek így. 

Ha kész a sütőnk, akkor kenjük le vékonyan a kiflik tetejét egy kis tejjel (összesen kb. 1 ek tej), majd tegyük be és a középső sínen süssük pirulásig őket - 12 db-nál kb. 15 perc, 8 db-nál inkább 18-20 perc.

Ha megsültek, vegyük ki a kifliket és tegyük át fára kihűlni. Sajnos nálunk képtelenség kivárni ezt az időt, de langyosan és fújogatással már kicsiknek és nagyoknak is ehető :) Kipróbáltuk :D

Mivel már igencsak bökdös a tűlevél, azaz közel a Karácsony - az alábbi ízesítést választottam az ünnepi kalácsunkhoz: csokoládé, narancs és fahéj. 

Kedves meglepetés lehet ajándéknak is, akár nagyobb vagy kisebb méretben készítjük el.

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, ezt a kalácstésztát nagyon szeretem. Az ízesítése rajtunk múlik és a kedves Vendégeink bevállalósságán. A többfonatos kalács elkészítésekor előnyt élveznek akik makraméztak, hajat fontak :)

A tészta elkészítésének leírását megismétlem, mert nekem egyszerűbb egy Copy+Paste, mint Nektek ide-oda kattingatni, vagy scroll-ozgatni ;)

Hozzávalók a tésztához (1 nagyobb vagy 2 kisebb kalácshoz):

450 g finomliszt (búza, tönkölybúza)

30 g vaj (szobahőmérsékletű)

40 g porcukor

Tipp: xilitet ne használjunk, mert a tészta nem fog megkelni!

25 g friss élesztő (de porral is lehet)

260 ml tej

2 tojássárgája + 1 a kenéshez

1/2 kk só

1 citrom reszelt héja (lehet narancs is, de el is hagyható)

Hozzávalók a töltelékekhez (4 kis tálkára lesz szükségünk):

50 g olvasztott vaj -› az 1. tálka

3 db narancs reszelt héja -› a 2. tálka

kb. 5 g fahéj (2 tk) 10 g (4-5 tk) porcukorral elkeverve -› a 3. tálka

60 g tört étcsokoládé (50 % körüli kakaótartalommal) -› a 4. tálka

Tipp: a narancs héja lehet szárított is, a frissel kicsit macerásabb dolgozni.

Elkészítés:

1 dl tejet meglangyosítunk és 10 g porcukorral felfuttatjuk az élesztőt.

Ha felfutott az élesztő, akkor a lisztet, a megmaradt porcukrot, a vajat, a 2 tojássárgáját, a citromhéjat, a sót a megmaradt tejjel egy nagy tálba tesszük. Majd erre halmozzuk az élesztős masszát.

Jól összedolgozzuk és pihentetjük 30 percet, konyharuhával letakarva, melegebb helyen.

Kb. 5 percig közepesnél alacsonyabb erősségen (4/10) dagasszuk át a tésztát géppel, illetve kézzel - nem kell durván, ne fáradjunk el, inkább legyen egyenletes erősségű és folyamatos a gyúrás. Megint 30 perc pihentetés.

Ismételjük meg a dagasztást a fentieknek megfelelően, majd negyedeljük, nyújtsuk ki egyenként max. 5-6 mm vastagságúra és az alábbiak szerint töltsük, majd tekerjük fel egyenként, mint a bejglit. Mind a 4 tésztának a felületét előbb az olvasztott vajjal lekenjük, majd jöhet a töltelék: egyre rászórjuk a narancshéjat, egyre rászórjuk a fahéjas cukrot, kettőre pedig a tört csokoládét.

Jöhet a 4-es fonás. Hasonlóan járunk el, mint a 3-as fonásnál, annyi különbséggel, hogy a jobboldalra került aktuális rudat mindig beforgatjuk a mellette lévő alá.

Tipp: 3-as fonással is nagyon szép kalácsunk lesz, nem szükséges a bonyolultabbat választanunk.

Ha megvagyunk a fonással, letakarva pihentessük 1 órán keresztül.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra (légkeveréssel sütve 160 fokra, majd 10 perc után levesszük 150-re). Kb. 40-45 percig sütjük. Ha kisebb kalácsokat gyártottunk, akkor méretüktől függően: fele mennyiségnél kb. 20-35 perc.

Ebben a receptben a fenti tésztamennyiség feléből, kb. 400 g-ból készítettem egy kisebb kalácsot, a maradék tésztát pedig 10 egyenlő részre osztottam, melyekből csak egy-egy rudat formálva, az összes ízzel megtöltve tekertem fel csigába.

Karácsonyi illatokkal megtelt konyhámból kívánok Mindenkinek Kellemes Ünnepeket!

...és bármennyit fogyaszthatunk belőle :)

Két szó, de mindent elmond a család mákos sütemény fogyasztásáról: önkéntes mákmérgezés.

Utóbbi két évben sikerült egy finom, puha kelttészta alapreceptet találnom és saját ízlésünknek megfelelően megváltoztatnom. Szeretem, mert sokoldalúan felhasználható: egyben, darabolva, töltötten, töltetlenül.

Hozzávalók a tésztához:

450 g finomliszt (búza, tönkölybúza)

30 g vaj (szobahőmérsékletű)

40 g porcukor

Tipp: xilitet ne használjunk, mert a tészta nem fog megkelni!

25 g friss élesztő (de porral is lehet)

260 ml tej

2 tojássárgája + 1 a kenéshez

1/2 kk só

1 citrom reszelt héja (lehet narancs is, de el is hagyható)

Hozzávalók a töltelékhez:

250 g darált mák (gabonaőrlővel darálva)

Tipp: a hagyományos mákdarálóval gyönyörűen ki lehet sajtolni a szemeket, csodás máklepelként esik le a végéről - de ezt inkább azoknak ajánlom, akik biztosan bírják gyomorral a mákot. Régebben én is így daráltam, de az utóbbi időben szeretem liszthelyettesítőként is használni a mákot - így nagyobb adagot őrlök le a géppel, a maradékot eltéve a hűtőbe.

150 g porcukor

300 ml tej (beleáztatva egy használt vaníliarúd)

1 citrom reszelt héja

+ 1 adag sűrűre főzött vaníliapuding (500 ml tej helyett 400 ml)

Elkészítés:

1 dl tejet meglangyosítunk és 10 g porcukorral felfuttatjuk az élesztőt.

Tipp: az élesztőt morzsoljuk, a tejet pedig valóban csak langyosítjuk - ha túl meleg lett, inkább várjunk vele egy kicsit vagy csináljunk egy tejeskávét :) és kezdjük újból.

Ha felfutott az élesztő, akkor a lisztet, a megmaradt porcukrot, a vajat, a 2 tojássárgáját, a citromhéjat, a sót a megmaradt tejjel egy nagy tálba tesszük. Majd erre halmozzuk az élesztős masszát.

Jól összedolgozzuk és pihentetjük 30 percet, konyharuhával letakarva, melegebb helyen.

Tipp: sima szobahőmérséklet is megfelel - kivéve ha a Hoth bolygó szerény lakosai vagyunk és nincs egy éppen kimúlt Tauntaununk sem -, de célszerű egy huzatmentes, melegebb sarkot keresni a kalácstésztánknak.  

Kb. 5 percig közepesnél alacsonyabb erősségen (4/10) dagasszuk át a tésztát géppel, illetve kézzel - nem kell durván, ne fáradjunk el, inkább legyen egyenletes erősségű és folyamatos a gyúrás. Megint 30 perc pihentetés.

Ismételjük meg a dagasztást a fentieknek megfelelően, majd pihentessük 1 órán keresztül.

Elkészítjük a tölteléket. A mákot a cukorral, citromhéjjal, tejjel kissé felfőzzük. Elkészítjük a sűrűbb pudingot, majd belekeverjük a mákkrémbe. Félretesszük hűlni.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra (légkeveréssel sütve 150 fokra).

Lisztezett deszkán finoman átgyúrjuk és formázzuk a tésztát felhasználás szerint.

Ebben az esetben kinyújtjuk 5-6 mm vastagra és egyenletesen rákenjük a kihűlt tölteléket. Most kifejezetten hazára készítettem, ezért ilyen nagyok ;) Ha vendégségbe szeretnénk vinni, akkor fele ekkorákat érdemes csinálni (az alapot is felezzük).

Felgöngyölítjük és felváltva az irányt, ferdén felvágjuk, majd vajjal kikent vagy sütőpapírral bélelt tepsire téve megkenjük a tetejét tojássárgájával. Alulról a második sínen sütjük kb. 30-35 percig (nagyságtól függően).

Ezt a kekszet nem csak Karácsonyra szoktam készíteni, szeretem a mindennapokban is. Kissé keményebb, nehezebben törős fajta, de teával, kávéval, tejjel, kakaóval isteni. Folyadék hiányában erős fogazatúak előnyben, gyengébbek meg se próbálják!

A családunkban van egy karácsonyi tradíció - persze nem hiszem, hogy csak a miénkben -, mézeskalácsot sütünk minden családtagunk nevével, amit karácsonyi díszként felakaszthatunk a fára vagy rögtön landolhat a másnapi kávénk mellé - ahogy kedvünk tartja :) Lehet egyben ajándékkísérő is, így kaphat még egy igen kedves funkciót ez a sütemény.

Amióta az eszemet tudom, Nagypapám Húga sütötte nekünk is. Tőle vettem át a "mi oldalunkra" szűkítve, ennek már legalább 10 éve. Majd a névlista kibővült Férjem családjával is és nagy örömünkre léptünk még egy generációnyit, megszületett a Kisfiúnk :) Először írhatom a saját sütinkre, hogy "Apa" és "Anya" - mondanom sem kell, végigvigyorogtam a díszítést miközben a Fiúnk szuszogását hallgattam a babafigyelőn :) Majd jövőre beszerzek olyan "maffiás-éppen-felújítunk" műanyag védőfóliát a lábunk alá, hogy a közösen készített, de a sütőből, asztalról elmenekült süteményszerzetektől egy laza mozdulattal megszabadulhassunk ;)

Több éve, hogy nem kalácsot sütök, a hamis mézesem egy "svéd keksz"-szerű sütemény. Íme:

Hozzávalók (kb. 50 db - formától függően):

70 g vaj

80 g barnacukor

85 g nádmelasz

fűszerek, ízlés szerint (kb. 1 ek összesen: fahéj, gyömbér, szegfűszeg, ánizs, ...)

Tipp: Én kifejezetten szeretem a boltban kapható mézeskalács fűszerkeveréket, nekem tökéletesek benne a fűszerek. 

1 csipet só

1 tojás

1 tk vaníliakivonat (ez elhagyható, vagy helyettesíthető aromával, illetve maggal)

300 g fehér tönkölybúzaliszt (nyugodtan lehet sima búzafinomliszt is)

1 tk sütőpor (vagy szódabikarbóna)

Elkészítés:

A vajat a cukorral, a nádmelasszal és a sóval alacsony hőmérsékleten összemelegítem, majd félreteszem hűlni.

A tojást és a vaníliát belekeverem. Majd a sütőporral elkevert lisztet hozzászitálom a masszához. Jól kikeverem.

Tipp: Ne ijedjünk meg, kicsit szétesős tésztát kapunk!

Folpackba csomagolva betesszük a hűtőbe kb. 2 órára.

Tipp: A hűtött tészta kifejezetten nehezen nyújtható, ezért én előre kinyújtom két sütőpapír között - ezeket a sütésnél fel is használom - így, ha mégis tovább szeretném nyújtani, hamarabb tehetem majd meg, hiszen hamarabb is melegszik át.

Előmelegítjük 180 fokra a sütőt (alsó-felső sütés).

A tésztát kb. 4 mm-nyire nyújtom és különböző formákkal szaggatom ki. A tetejük megkenése elhagyható, de lehet tojással vagy csak annak sárgájával, illetve csak fehérjével. Ha szeretnénk bele zsineget, akkor célszerű kilyukasztani sütés előtt! Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 5-10 percig sütöm az alsó sínen, amíg aranybarna nem lesz a színe. Rácson hagyom kihűlni. 

Ahogy kihűlt már lehet is díszíteni - klasszikus tojásfehérje-porcukor kombóval, vagy készen kapható cukormázzal. Idén a szokásos, saját cukormázam helyett, most vettem előregyártott, színeset. Nem is volt olyan rossz velük dolgozni :)

Abbahagyhatatlan, mindig több kell belőle, szinte minden érzékünkre hat - az is, de most erre a kekszre gondoltam :)

Nekem elég az a visszajelzés, hogy a Férjem - aki amúgy nem egy édessütis férfiember - szerint is így van :)

De lássuk is ezt az észbomlasztó társaságot. A csokoládé most is főszerephez jutott - ugye nem meglepő? Az aszalt szilvát nagyon szeretem, így már csak az volt a kérdés, hogy mivel tehetem még ízletesebbé ezt a fimonságot: eszembe jutott a mogyorós-mazsolás csoki (mindkettőnk nagy kedvence). Így mellékszereplők lettek a mogyoró és a mazsola. Tudom, írtam korábban, hogy nem szeretem a mazsolát, de ebbe kellett - tényleg. Amolyan "lájtos-mazochista" módon :)

Alapreceptnek is jó, mindenki arra cseréli a ízgató feleket, amire csak akarja - lehet fűszerezni is: chili, kardamom, levendula, gyömbér, fahéj...csak bátran!

Hozzávalók (kb. 20 db):

150 g vaj (szobahőmérsékletű)

50 g nádcukor - Naturganik Lágy sötétbarna Nádcukor (ha édesebben szeretnénk: 75 g)

50 g kókuszvirág cukor - Naturganik kókuszvirág cukor

1 kk só

2 tojás

125 g finomliszt - Szabó Malom Búzafinomliszt

100 g teljes kiőrlésű liszt - Szabó Malom Teljes kiőrlésű Búzaliszt

1 tk szódabikarbóna

60 g mogyoró

1 marék aszalt szilva (kisebb darabokra vágva)

1 marék mazsola

200 g étcsokoládé (min. 60% kakaótartalom)

Elkészítés:

A mogyorót én a késem lapjával szoktam összeroppantani és esetleg kisebb darabokra vágni, nem szoktam géppel aprítani - persze úgy is lehet.

Tipp: A mogyorót felhasználás előtt meg is piríthatjuk, hogy intenzívebb íze legyen - én nem szoktam, mert nekem így is elég kraftos.

A vajat habosra keverjük. Hozzáadjuk a cukrokat és a sót, majd jól kikeverjük.

Beleütjük a tojásokat és erőteljesen kikeverjük - kb. 3 percig.

Hozzáadjuk a szódabikarbónával elkevert liszteket, a mogyorót, a szilvát, a mazsolát, a csokoládét és keverjük kb. 2 percig. Viszonylag ragacsos masszát kell kapjunk.

Tipp: Az aszalt gyümölcsök bármilyenek lehetnek, de finomabb a keksz, ha puhább fajtát választunk. Bátran variálható, természetesen a mogyoró helyett is lehet akár dió, mandula...

Sütőpapírra téve 5-6 cm-es átmérőjű hengert formázunk belőle, majd becsavarva betesszük a hűtőbe kb. 2 órára.

Előmelegítjük 180 fokra a sütőt (alsó-felső sütés).

A masszánk már kellően megdermedt, így a hengerből kb. 1 cm-es szeleteket fogunk tudni vágni. Nem baj, ha nem kerek, a sütés közben úgy is szétterül.

Sütőpapírra téve, alsó sínen kb. 13 percig sütjük.

Kicsit még puhának kell lennie, a szélei épp csak kérgesedjenek meg.

Falapáttal óvatosan alányúlva, rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, majd dobozban tároljuk tovább.

Bármikor, bármennyit - a palacsintáról ez jut eszembe. Legyen az a "hagyományos", a pufók amerikai vagy akár az isteni orosz változatok bármelyike! Ez egy bejegyzéssorozat lesz, így most a hagyományossal kezdem.

Azért használom a "hagyományos" elnevezést, mert nálunk ez az elkészítés talán a legelterjedtebb, tojás, liszt, víz, illetve tejjel is készülhet. Én a tejeset és egy picit vastagabbra sütöttet preferálom - ezt is mutatom be a receptben.

Úgy gondolom nem csak a mi családunkban van ez így, de létezik máshol is a "Palacsinta-leves". Olyan leves, ami után már csak palacsintát fogunk kapni másodiknak. Gyermekkorom ilyen levese volt a Frankfurti :) Emlékszem, állandóan ott álltunk a tűzhely mellett, hátha elrontja valamelyiket Anyu - mert akkor megehettük még ebéd előtt :) De mindig ügyes volt - szerintem direkt rontott el egyet-kettőt, hogy ne ácsorogjunk és "nyálcsorogjunk" ott hiába kerekre tágult szemekkel :D Az anyai szív..., örök hála érte :)

Felnőttként már persze önkényesen szélesítettem e kört - nahát (!), mint az univerzum, ez is tágul :) - ma már bármilyen laktatóbb leves mellé szívesen megcsinálom második fogásnak és a készítése mindig mosolyt csal az arcomra. Szeretem az illatát, a csuklómozdulatot, a dobálgatást - még azt is ha 200-at kell sütnöm, persze akkor jól jön még 3 serpenyő és egy kis társaság is :) Vidám feladat és csakis mosolygással zárulhat az eredmény, legyen az a palacsintát kettesével szájába tömő alany gyermek vagy felnőtt :)

Hozzávalók (kb. 20 db, nagyobb méretű):

300 g finomliszt - Szabó Malom Búzafinomliszt

100 g teljes kiőrlésű liszt - Szabó Malom Teljes kiőrlésű Búzaliszt

3 tojás

1 csipetnyi só

1 csipetnyi cukor

4 dl szódavíz/ásványvíz

6 dl tej

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A lisztekhez hozzáadjuk a tojásokat, a sót, a cukrot és a tejjel kikeverjük. Kézi habverővel szoktam, de persze lehet géppel is.

Hozzáöntjük a szódavizet és azzal is óvatosan kikeverjük - ezt már inkább csak kézi habverővel.

Letakarva 1 órát pihentetjük.

A tűzhelyen a lapot kb. 2/3-os erősségre állítjuk  (pl. nálam a max. 9-es, így 6-7-esen sütöm - de ezt ki kell tapasztalni), kikenjük a palacsintasütőt vékonyan olajjal és felforrósítjuk.

Tipp: A dédmama régi palacsintasütője a legjobb, de lehet már teflonosat, kerámiafelületűt is kapni - mindegyiket a leírásnak megfelelően használjuk. Nekem most egy baromi nehéz kerámiám van. Szeretem, de 100 db-ot nem szívesen dobálgatok vele, így vettem egy szilikonbevonatú lyukacsos lapátot és tökéletesen működik ez a kombó is :)

Miután kipihente magát, a tésztát finoman átkeverjük.

Merőkanállal adagolva, körkörös csuklómozdulatokkal eloszlatjuk a tésztát, majd visszatesszük a tűzhelyre. Ha már lyukak jelennek meg a felületén (lásd a képen) kicsit fellazítjuk az oldalánál egy lapáttal és vagy feldobjuk vagy szimplán a lapát segítségével megfordítjuk a másik oldalára. Itt már csak éppen rásütünk. 

Legyen mellettünk a tányér/tál amire rácsúsztathatjuk, hogy ne kelljen messzire vinni. Tökéletesen egymásra pakolhatóak, nem fognak összeragadni.

Az elrontott palacsintákat pedig azonnal meg kell enni! Ha már lurkók is szaladgálnak a konyhában - gond egy szál se! Nem is lesz elég a rontottból... :D

Tipp: Tölteléknek bármi megfelel, tényleg csak ízlés dolga. Csak pár példa: lekvár, kakaó, fahéj, dió, túró... Én üresen is nagyon szeretem :)

Szeretem ezt a történetet, gyerekként sokszor kértem, hogy ez legyen az esti mese. A furfangosság a konyhában is elkél, de ezt mai értelemben inkább kreativitásnak nevezzük. Szeretek spontán is főzni, csak abból, ami itthon éppen van - sokszor igazi kihívás. Férjemmel csak szimplán varázslásnak hívjuk :) Belegondolva: dédszüleink, nagyszüleink, szüleink igazi varázslók voltak-vannak!

Ugyan követ nem tartok itthon - maximum a képzeletemben :) Giccsesen hangzik, de igyekszem szeretettel/ből és tréfa-répás hangulatban főzni! :D Lehet, ez az én kövem?! ;)

Jöjjön akkor az én levesem, egy hozzávalókban igen gazdag gulyásleves. Igazi családi érdekesség lett, mert úgy készítem, hogy belecsempésztem Édesanyám és Anyósom finomításait - szó szerint :) Köszönöm Nekik!

Hozzávalók (kb. 8 liter):

900 g marhahús (tisztított !)

kb. 30 g olaj

400 g vöröshagyma

5 nagyobb gerezd fokhagyma

1 tk egész feketebors

1 tk őrölt kömény

3 ek őrölt csemege pirospaprika

1 nagyobb paradicsom

1 paprika (étkezési, csemege // vagy csípős, ha mindenki úgy szereti)

1 dl vörösbor

700 g velős marhacsont (kb. 3 kisebb darab)

10 szem borókabogyó

100 g zellerzöld (1 nagy csokor)

200 g zellergumó (2 kisebb darab)

400 g karalábé (2 közepes darab)

1 kg sárgarépa

350 g fehérrépa

2 ek só

1 kg burgonya (5 nagyobb darab)

1 csokor petrezselyem

1 tojás (kb. 60 g)

kb. 80 g finomliszt

tejföl

Elkészítés:

"Jól van - mondja a katona -, én nem vagyok annyira szegény, mint az látszik, van itt a zsebemben egy jó nagy kő. Ebből én tudnék levest főzni, csak kéne egy üstöcske vagy egy fazék, amiben megfőzhetném."

Kőre nem lesz szükségünk, csak egy min. 8 literes fazékra :)

" Tudja-e, ha lenne egy kanálka zsírja, akkor lenne igazán jó ez a leves."

Annyi olajat tegyünk a fazékba, ami épp bevonja az alját - elég lesz a hagymához és a velőből is bőven lesz zsiradék, még le is lehet majd szedni, ha túl sok.

Az olajon közepes lángon kicsit megfuttatjuk a nem túl apró kockára vágott hagymát és fokhagymát. Jöhet a bors, a kömény. 

"Kevergette a katona a levest, kóstolgatta, az öregasszony meg leste. Azt mondta egyszer csak a katona:
- Tudja, én gyakran főzök kőlevest, és elmondhatom, hogy a kőleves akkor a legfinomabb, ha egy kis kolbász is kerül bele."

Kolbászt ugyan nem, de azt a derék mennyiségű marhahúst beletesszük. Forgassuk össze a hagymás olajjal és addíg pirítsuk, amíg kifehéredik - azaz kap egy kis kérget a hús (a képen már látszik, hogy kezd kérgesedni).

Levesszük a tűzről a fazekat és beleszórjuk a pirospaprikát - hogy ne égjen meg a fűszer. Jól összekeverjük, felöntjük a borral. Itt jár nekünk is egy pár korty, amolyan Floyd-osan (Keith Floyd).

Beletesszük a félbevágott paradicsomot, paprikát, borókabogyókat, a velős csontokat és az összahajtott zellerzöldet. Felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje a hozzávalókat. Vegyük lejjebb a fokozatot - én 3-asra szoktam, 9 a max. Finoman bugyogjon a leves, minimum 2-2,5 órát.

Tipp: a velős csont elhagyható, de szerintem a leves igazán testes lesz tőle és isteni a zamata. A zellerzöldet - mi csak susnyának hívjuk - ha gondoljuk, vágjuk össze, úgy nem fog úszkálni benne. Nálunk azért vált be így, mert van, aki nem szereti és így könnyen kikerülhető.

Kezdjünk hozzá a csipetkéhez. A tojást üssük bele egy mélyebb tálba, kezdjük összekeverni a liszttel. Ne legyen ragacsos, kemény tésztát gyúrúnk. Hagyjuk 30 percet pihenni, úgy könnyebb lesz formázni. Vegyünk egy kisebb darabot, lapítsuk el és a mutató és hüvelykujjunkkal csipentsünk le egy darabot, majd picit megsodorva dobjuk rá a lisztezett konyharuhára.

"- Tudja -e - szólalt meg újra -, ha volna egy pár szem krumplija, azt még beleapríthatnánk a levesbe. S ha még egy kis zöldség is kerülne, az volna csak igazán fölséges!"

A krumpli és a petrezselyem kivételével minden zöldséget kockára vágva beleteszünk a fazékba, beleszórunk 1 evőkanál sót és annyi vizet, hogy kb. 7 liternyi legyen. Óvatosan jól átkeverjük. Kb. 1-1,5 óra hosszat érdemes főnie, a fokozaton emelhetünk - de kellemesen bugyogjon, ne forrjon a leves.

Ha már a hús puha és a zöldség is mindárt kész, akkor tegyük bele az ugyancsak kockára vágott krumplit és még egy evőkanál sót - durván fél óra kell neki amíg megfő.

Majd az apróra vágott petrezselymet is beleszórjuk, jól átkeverjük.

Végül feljebb kapcsoljuk a lángot, hogy jobban bugyogjon és beledobjuk a csipetkét. Pár perc alatt készen is van.

Leste az öregasszony, hogy mit csinál a katona. Amikor a víz már forrt, a katona megkóstolta a levest.

- Kóstolja csak meg, maga is, hogy milyen jó!
Megkóstolja az öregasszony is:
- Jaj, hát sose hittem volna, hogy kőből ilyen jó levest lehessen főzni - csapta össze a kezét.

Hát, lehet! Kis tejföllel, friss kenyérrel még finomabb. Jó étvágyat!

...ad Neked erőt és mindent lebíró akaratot! Kedvenc gyerekkori filmünkből, a kedvenc Bátyámnak :)

Ez a bejegyzés kifejezetten az Ő kedvéért készült, mert a minap kérdezősködött, hogyan is készíthetne házi kekszet. A családban mindig volt - kakaó, kávé, tea, vagy tej mellé. Tehát nem csak a Puffin, hanem a keksz is übertápol :) Na meg a hagymás bab :D

Hát íme, egyszerű és nagyszerű: vaníliás keksz.

Hozzávalók (kb. 50 db):

100 g szobahőmérsékletű vaj

70 g nádcukor - Naturganik Lágy sötétbarna Nádcukor (ha kevésbé szeretnénk édesen, 50 g is elég lehet)

1 vaníliarúd kikaparva (vagy 1 tk vaníliapor/őrlemény)

1 csipetnyi só

125 g finomliszt - Szabó Malom Búzafinomliszt

100 g teljes kiőrlésű liszt - Szabó Malom Teljes kiőrlésű Búzaliszt

1 tojás (külön kell majd a sárgája és a fehérje)

Elkészítés:

A vajat keverjük habosra, vagy fakanállal vagy géppel.

Először a cukrot, a vaníliát és a tojássárgáját adjuk hozzá, jól összedolgozzuk. Majd a sót és a tojásfehérjét, kb. 1 percig keverve így a masszát.

Utoljára tesszük bele a liszteket, éppen addig keverjük, amíg a liszteket teljesen beledolgozzuk.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra.

A tésztából formáljunk hengert, az átmérője kb. 2,5-3 cm-es legyen.

Tipp: Szórjunk nádcukrot a gyúrófelületre, majd hempergessük meg benne a hengerünket. Ettől nem lesz szép, inkább csak érdekes :)

Sütőfóliával bélelt tepsire helyezzük kis hézagokat hagyva a félcentis vastagságúra vágott kekszeket.

Süssük kb. 12-15 percig.

Vegyük ki a sütőből és rácsra téve hagyjuk kihűlni.

Dobozban tároljuk - ha el nem fogy hamarabb :) 

Tipp: Természetesen ízesíthetjük egyéb fűszerekkel is, tehetünk a tetejére aszalt szilvát, dióféléket, stb. Kihűtve csokoládéba is márthatjuk, nem fogja elrontani, az biztos :)

Nagyjából másfél év kellett hozzá, amíg kikísérleteztük a mi "igazi" pizzatésztánkat. A "mi" ebben az esetben: én elkészítem, Férjemuram meg minősíti :)

A tesztfázis kissé hosszúra nyúlt, de végre összejött az anyag minőségének-mennyiségének és a dagasztási-pihentetési-sütési eljárás tökéletes kombinációja.

Nagyon fontos a tészta sütésének idejéhez az élesztő mennyiségének pontos meghatározása, ezért korábban mindig csak annyit gyúrtam be, amennyit akkor megettünk. De hát ki tudna ellenállni este egy kis sajttal és baconnal csavart péksüteménynek?!

De lássuk is a tésztát! Az adag 4 személyes, ami 2 pizzát jelent - magunknak 1-et sütök, 1 adagnyiból pedig 4 nagyobb rudat készítek, de lehet bármilyen más formát is: csiga, kifli, batyu, stb.

Hozzávalók (4 személyre, 2 adag pizzatészta):

10 g friss élesztő

300 g langyos víz

1,5 ek nádcukor - Naturganik Lágy sötétbarna Nádcukor

300 g finomliszt - Szabó Malom Búzafinomliszt

100 g rétesliszt - Szabó Malom Rétesliszt

100 g teljes kiőrlésű liszt - Szabó Malom Teljes kiőrlésű Búzaliszt

1 ek sikér (elhagyható) -  Natura Búzasikér

10-13 g só (ízlés szerint)

50 g olívaolaj

Elkészítés:

A cukrot a vízben feloldom, belemorzsolom az élesztőt.

A dagasztótálba kimérem a liszteket, a sót és a sikért. Hozzáöntöm az élesztős vizet és elkezdem összedolgozni. Most már géppel, de régebben kézzel - úgy is kiváló tészta lett belőle!

Miközben dagasztok, a kimért olajat szép óvatosan rácsorgatom a masszára.

Ha már szép homogén a tésztánk, akkor letakarva pihentessük hűvösebb helyen 30 percet.

Tipp: Spájzzal rendelkezők előnyben, de ne csüggedjen, akinek nincsen: télen tökéletesen megteszi, ha letesszük az erkélyajtó elé. Többszörösen tesztelve :)

Jöhet a következő dagasztás, kb. 2 percen keresztül átdagasztjuk a tésztát, majd jöhet a jól megérdemelt pihenés - nekünk is - kb. 1-1,5 óra hosszat.

Ennek a mennyiségnek a felét veszem és lisztezett felületen kinyújtom. Ne aggódjunk, ha úgy érezzük a tésztánknak önálló akarata van, a pizzatészta rugalmas, így egy kissé macerásabb a nyújtása.

Tipp: Ha olyan helyen vagyunk, ahová nem vittük magunkkal a csodás nyújtófánkat - semmi gond, egy üres és jól letisztított boros- vagy pálinkásüveg kisegíthet bennünket és éhező - de szomjasnak már biztosan nem mondható - társainkat :)

A lisztezett sütőlapra helyezzük a kinyújtott tésztát és letakarva 10 percet megint pihenni hagyjuk.

Tipp: Ha nincsen speckó lapunk, használjuk a sütőnkhöz kapott sima lapot - tökéletesen megteszi. Vigyázzunk, a pizzasütő-lapok általában 250 fokig bírják csak a hőmérsékletet! Ha vékony tésztás, ropogós pizzát szeretnénk, amit 300 fokon kell sütni, akkor a sütőnk lapja a megoldás! Egyik esetben se használjunk sütőpapírt, mert nem bírja a magas hőt! Bőven tökéletes a liszt.

Közben a sütőt előmelegítjük 220 fokra (alul-felül sütés). 300-ra, ha vékony tésztás pizzát szeretnénk. Mindkét fajtát a sütő középső sínén sütjük.

A sütési időkről és a hozzávalók időzítéséről egy pár szót még mondanék. A vastagabb tésztásat kb. 14-16 percig sütöm, félidőnél ütöm rá a tojást és kb. 10 percnél szórom rá a sajtot. A vékony tésztásat kb. 8 percig sütöm, félidőnél ütöm rá a tojást és már szórom is rá a sajtot. Persze célszerű a saját sütőnkhöz igazítani az időzítéseket, az előbbieket tekintsétek javaslatnak. A tojás állagának nálunk lágyan folyósnak kell lennie, ha tehát rendesen átsültet szeretne valaki, akkor előbb kell ráütni!

Én 4-5 rávalónál többet sosem teszek rá és ebben benne van a sajt is. De persze gyomor válogatja :)

Tipp: Ha nem használtuk fel a 2. adag pizzát, akkor készítsünk belőle vacsorát-reggelit vagy szimplán vendégváró nasit az alábbiak szerint: 4 felé veszem a tésztát, egyenként kinyújtom hosszú ovális alakra, ráteszem a bacont, a sajtot és felcsavarom átlósan (hogy lehetőleg csak 1 réteg tészta ölelje a tölteléket). Lisztezett sütőlapon, 220 fokon kb. 12-15 perc alatt megsütöm. A töltelék a fantáziátokra és ízlésetekre van bízva - mi ezt szeretjük a legjobban, egy kis tejfölbe mártogatva :) Ha még ízletesebbre vágyunk, a tejfölt lehet ízesíteni fűszerekkel és/vagy zúzott, friss fokhagymával.

Sajnos az elkészült pizzá(k)ról eddig még nem sikerült képet készítenem - legközelebb igyekszem még a "elsáskásodásunk" előtt kattintani egy párat :) 

Úgy bánok az edénnyel, a fakanállal és a hozzávalókkal, ahogyan a vászonnal, az ecsettel és a festékekkel :) Ez az egyik közös vonásom a Nagymamámmal, hogy mindketten nagyon szeret(t)ünk festeni - ma lenne 87 éves. Tényleg a szíve vezette az ujjait, nem a szeme - hiszen Ő még akkor is ecsetet fogott a kezébe, amikor már elveszítette látása 80%-át. Több, mint száz kép - életének egy-egy kis darabkája díszíti rokonok, barátok, ismerősök otthonát. Festményei közül ez az egyik kedvencem, mert azokra a szép történetekre emlékeztet, amiket a gyermekkoráról mesélt nekünk.

A harmónia nemcsak a vásznon, hanem egy tálon is visszaköszönhet :) Mivel nem mindenki kedveli az intenzív, kissé vad ízét a zellernek, ezért szoktam rajta lágyítani például gombával. Pontosabban ugyanannyit teszek bele, mint a zellerből. Hívhatjuk egyensúly-levesnek is, mert csodásan kiegészítik egymást :)

Tipp: Zeller helyett kipróbálhatunk más erőteljesebb ízű zöldségeket, vagy fordítva: aromásabb gombához választhatunk pl. karalábét, krumplit.

Sűrítéshez nem használok lisztet, csak a jól bevált főzőtejszínt - ami ugyancsak tompítja az ízeket és a színeket.

Hozzávalók (4 személyre):

1 nagyobb újhagyma

250 g zeller

250 g gomba

2-3 gerezd fokhagyma

só, bors

olaj

100-150 ml főzőtejszín

Elkészítés:

Egy kis olajon üvegesre pirítom a hagymát a felcsíkozott zellerrel.

A gombát felkockázom - közben figyeljük a zellert, hogy nem kap-e oda - ha úgy kényelmesebb, inkább vegyük le a tűzhelyről az edényt, amíg nem végzünk a gomba feldarabolásával.

Mielőtt a gombát is rádobnánk a zellerre, előtte tegyük bele a vékonyra felszeletelt fokhagymát 1-2 perce és forgassuk össze.

Keverjük bele a gombát is, sózzuk-borsozzuk.

Tipp: Vigyázzunk a borssal, mert a zeller is "borsos" tud lenni!

Ne ijedjünk meg, hogy le akar ragadni, kevergessük csak tovább - nem kell több olaj, levet fog ereszteni a gomba.

Kb. 4-5 dl víz vagy alaplé szükséges, hogy megfelelő mennyiségű levünk maradjon a turmixoláshoz. A lében előbb puhára főzzük a hozzávalókat, majd turmixoljuk.

Már nem teszem vissza a tűzhelyre, csak főzőtejszínnel krémesítem és tálalhatjuk!

Tipp: Feldobhatjuk egy kis pirított baconnal, reszelt sajttal vagy készíthetünk hozzá levesbetétet is: pl. lenmagosat, fűszereset, búzadarásat, zabpelyheset... (annyi variáció van, hogy azt hiszem erről lesz majd egy külön bejegyzésem).