Bármikor, bármennyit - a palacsintáról ez jut eszembe. Legyen az a "hagyományos", a pufók amerikai vagy akár az isteni orosz változatok bármelyike! Ez egy bejegyzéssorozat lesz, így most a hagyományossal kezdem.

Azért használom a "hagyományos" elnevezést, mert nálunk ez az elkészítés talán a legelterjedtebb, tojás, liszt, víz, illetve tejjel is készülhet. Én a tejeset és egy picit vastagabbra sütöttet preferálom - ezt is mutatom be a receptben.

Úgy gondolom nem csak a mi családunkban van ez így, de létezik máshol is a "Palacsinta-leves". Olyan leves, ami után már csak palacsintát fogunk kapni másodiknak. Gyermekkorom ilyen levese volt a Frankfurti :) Emlékszem, állandóan ott álltunk a tűzhely mellett, hátha elrontja valamelyiket Anyu - mert akkor megehettük még ebéd előtt :) De mindig ügyes volt - szerintem direkt rontott el egyet-kettőt, hogy ne ácsorogjunk és "nyálcsorogjunk" ott hiába kerekre tágult szemekkel :D Az anyai szív..., örök hála érte :)

Felnőttként már persze önkényesen szélesítettem e kört - nahát (!), mint az univerzum, ez is tágul :) - ma már bármilyen laktatóbb leves mellé szívesen megcsinálom második fogásnak és a készítése mindig mosolyt csal az arcomra. Szeretem az illatát, a csuklómozdulatot, a dobálgatást - még azt is ha 200-at kell sütnöm, persze akkor jól jön még 3 serpenyő és egy kis társaság is :) Vidám feladat és csakis mosolygással zárulhat az eredmény, legyen az a palacsintát kettesével szájába tömő alany gyermek vagy felnőtt :)

Hozzávalók (kb. 20 db, nagyobb méretű):

300 g finomliszt - Szabó Malom Búzafinomliszt

100 g teljes kiőrlésű liszt - Szabó Malom Teljes kiőrlésű Búzaliszt

3 tojás

1 csipetnyi só

1 csipetnyi cukor

4 dl szódavíz/ásványvíz

6 dl tej

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A lisztekhez hozzáadjuk a tojásokat, a sót, a cukrot és a tejjel kikeverjük. Kézi habverővel szoktam, de persze lehet géppel is.

Hozzáöntjük a szódavizet és azzal is óvatosan kikeverjük - ezt már inkább csak kézi habverővel.

Letakarva 1 órát pihentetjük.

A tűzhelyen a lapot kb. 2/3-os erősségre állítjuk  (pl. nálam a max. 9-es, így 6-7-esen sütöm - de ezt ki kell tapasztalni), kikenjük a palacsintasütőt vékonyan olajjal és felforrósítjuk.

Tipp: A dédmama régi palacsintasütője a legjobb, de lehet már teflonosat, kerámiafelületűt is kapni - mindegyiket a leírásnak megfelelően használjuk. Nekem most egy baromi nehéz kerámiám van. Szeretem, de 100 db-ot nem szívesen dobálgatok vele, így vettem egy szilikonbevonatú lyukacsos lapátot és tökéletesen működik ez a kombó is :)

Miután kipihente magát, a tésztát finoman átkeverjük.

Merőkanállal adagolva, körkörös csuklómozdulatokkal eloszlatjuk a tésztát, majd visszatesszük a tűzhelyre. Ha már lyukak jelennek meg a felületén (lásd a képen) kicsit fellazítjuk az oldalánál egy lapáttal és vagy feldobjuk vagy szimplán a lapát segítségével megfordítjuk a másik oldalára. Itt már csak éppen rásütünk. 

Legyen mellettünk a tányér/tál amire rácsúsztathatjuk, hogy ne kelljen messzire vinni. Tökéletesen egymásra pakolhatóak, nem fognak összeragadni.

Az elrontott palacsintákat pedig azonnal meg kell enni! Ha már lurkók is szaladgálnak a konyhában - gond egy szál se! Nem is lesz elég a rontottból... :D

Tipp: Tölteléknek bármi megfelel, tényleg csak ízlés dolga. Csak pár példa: lekvár, kakaó, fahéj, dió, túró... Én üresen is nagyon szeretem :)