Szeretem ezt a történetet, gyerekként sokszor kértem, hogy ez legyen az esti mese. A furfangosság a konyhában is elkél, de ezt mai értelemben inkább kreativitásnak nevezzük. Szeretek spontán is főzni, csak abból, ami itthon éppen van - sokszor igazi kihívás. Férjemmel csak szimplán varázslásnak hívjuk :) Belegondolva: dédszüleink, nagyszüleink, szüleink igazi varázslók voltak-vannak!
Ugyan követ nem tartok itthon - maximum a képzeletemben :) Giccsesen hangzik, de igyekszem szeretettel/ből és tréfa-répás hangulatban főzni! :D Lehet, ez az én kövem?! ;)
Jöjjön akkor az én levesem, egy hozzávalókban igen gazdag gulyásleves. Igazi családi érdekesség lett, mert úgy készítem, hogy belecsempésztem Édesanyám és Anyósom finomításait - szó szerint :) Köszönöm Nekik!
Hozzávalók (kb. 8 liter):
900 g marhahús (tisztított !)
kb. 30 g olaj
400 g vöröshagyma
5 nagyobb gerezd fokhagyma
1 tk egész feketebors
1 tk őrölt kömény
3 ek őrölt csemege pirospaprika
1 nagyobb paradicsom
1 paprika (étkezési, csemege // vagy csípős, ha mindenki úgy szereti)
1 dl vörösbor
700 g velős marhacsont (kb. 3 kisebb darab)
10 szem borókabogyó
100 g zellerzöld (1 nagy csokor)
200 g zellergumó (2 kisebb darab)
400 g karalábé (2 közepes darab)
1 kg sárgarépa
350 g fehérrépa
2 ek só
1 kg burgonya (5 nagyobb darab)
1 csokor petrezselyem
1 tojás (kb. 60 g)
kb. 80 g finomliszt
tejföl
Elkészítés:
"Jól van - mondja a katona -, én nem vagyok annyira szegény, mint az látszik, van itt a zsebemben egy jó nagy kő. Ebből én tudnék levest főzni, csak kéne egy üstöcske vagy egy fazék, amiben megfőzhetném."
Kőre nem lesz szükségünk, csak egy min. 8 literes fazékra :)
" Tudja-e, ha lenne egy kanálka zsírja, akkor lenne igazán jó ez a leves."
Annyi olajat tegyünk a fazékba, ami épp bevonja az alját - elég lesz a hagymához és a velőből is bőven lesz zsiradék, még le is lehet majd szedni, ha túl sok.
Az olajon közepes lángon kicsit megfuttatjuk a nem túl apró kockára vágott hagymát és fokhagymát. Jöhet a bors, a kömény.
"Kevergette a katona a levest, kóstolgatta, az öregasszony meg leste. Azt mondta egyszer csak a katona:
- Tudja, én gyakran főzök kőlevest, és elmondhatom, hogy a kőleves akkor a legfinomabb, ha egy kis kolbász is kerül bele."
Kolbászt ugyan nem, de azt a derék mennyiségű marhahúst beletesszük. Forgassuk össze a hagymás olajjal és addíg pirítsuk, amíg kifehéredik - azaz kap egy kis kérget a hús (a képen már látszik, hogy kezd kérgesedni).
Levesszük a tűzről a fazekat és beleszórjuk a pirospaprikát - hogy ne égjen meg a fűszer. Jól összekeverjük, felöntjük a borral. Itt jár nekünk is egy pár korty, amolyan Floyd-osan (Keith Floyd).
Beletesszük a félbevágott paradicsomot, paprikát, borókabogyókat, a velős csontokat és az összahajtott zellerzöldet. Felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje a hozzávalókat. Vegyük lejjebb a fokozatot - én 3-asra szoktam, 9 a max. Finoman bugyogjon a leves, minimum 2-2,5 órát.
Tipp: a velős csont elhagyható, de szerintem a leves igazán testes lesz tőle és isteni a zamata. A zellerzöldet - mi csak susnyának hívjuk - ha gondoljuk, vágjuk össze, úgy nem fog úszkálni benne. Nálunk azért vált be így, mert van, aki nem szereti és így könnyen kikerülhető.
Kezdjünk hozzá a csipetkéhez. A tojást üssük bele egy mélyebb tálba, kezdjük összekeverni a liszttel. Ne legyen ragacsos, kemény tésztát gyúrúnk. Hagyjuk 30 percet pihenni, úgy könnyebb lesz formázni. Vegyünk egy kisebb darabot, lapítsuk el és a mutató és hüvelykujjunkkal csipentsünk le egy darabot, majd picit megsodorva dobjuk rá a lisztezett konyharuhára.
"- Tudja -e - szólalt meg újra -, ha volna egy pár szem krumplija, azt még beleapríthatnánk a levesbe. S ha még egy kis zöldség is kerülne, az volna csak igazán fölséges!"
A krumpli és a petrezselyem kivételével minden zöldséget kockára vágva beleteszünk a fazékba, beleszórunk 1 evőkanál sót és annyi vizet, hogy kb. 7 liternyi legyen. Óvatosan jól átkeverjük. Kb. 1-1,5 óra hosszat érdemes főnie, a fokozaton emelhetünk - de kellemesen bugyogjon, ne forrjon a leves.
Ha már a hús puha és a zöldség is mindárt kész, akkor tegyük bele az ugyancsak kockára vágott krumplit és még egy evőkanál sót - durván fél óra kell neki amíg megfő.
Majd az apróra vágott petrezselymet is beleszórjuk, jól átkeverjük.
Végül feljebb kapcsoljuk a lángot, hogy jobban bugyogjon és beledobjuk a csipetkét. Pár perc alatt készen is van.
Leste az öregasszony, hogy mit csinál a katona. Amikor a víz már forrt, a katona megkóstolta a levest.
- Kóstolja csak meg, maga is, hogy milyen jó!
Megkóstolja az öregasszony is:
- Jaj, hát sose hittem volna, hogy kőből ilyen jó levest lehessen főzni - csapta össze a kezét.
Hát, lehet! Kis tejföllel, friss kenyérrel még finomabb. Jó étvágyat!
